Of the Ashen Death and the Song of Iron
In the Vale of Shards, 'tis said that destiny is not inscribed upon the celestial vault, but etched into the keen of spear-points. At nineteen winters, having forsaken the unwritten laws of tribal blood, Grethy departed her kin-stead at the breaking of a misty dawn. She sought no leave, nor carried she aught but a heavy, unadorned shaft of ash, a shard of raw steel, and her smithing mallet.

Well she knew: should she abide in the Vale, she would be but one among a multitude of peerless warriors. Yet she hungered for the Unbroken Order—that hallowed state where flesh and blade endure as one.

Upon the Frozen Plateau, amidst crags gnawed by the gale, she made her hearth; there, she heard naught but the howling wind (the very breath of the First Mother). In that solitude, she set to forging her own fate, guided by a vision that led from the blood of the ashen bear unto the mantle of the High Mother.

---

A Szürke Halálról és az Acélnak Énekéről
Mondják a Szilánkok Völgyében: a végzet nincsen a csillagokba megíratva, hanem csak a lándzsák élére metszve. Midőn Grethy tizenkilenc esztendős vala, a nemzetség íratlan törvényeit lábbal tiporván, ködlepte hajnalon kimegy vala a faluból. Nem kére ő engedelmet senkitől, s nem vive magával egyebet, mint egy nehéz, dísztelen kőrisnyelet, egy darab nyers acélt és az ő pörölyét.

Tudja vala ő: ha a Völgyben marad, csak egy lészen a sok jeles vitéz között. Ámde ő a Töretlen Rendre vágyakozik vala – arra a polcra, hol a test és a fegyver immár el nem választható, hanem egyetlen testté lényegül.

A Fagyos-fennsíkon, a szélmarta sziklák közt voná meg magát, hol nem hallhatott egyebet, mint a szélnek üvöltését, mely az Első Anya lehelete vala. Itt, az ő magányosságában kezdé kovácsolni tulajdon sorsát, látomását követvén: a szürke medvének vérétől fogva egészen a Főanyai méltóságig.